6. Fejezet

Love you like a love song

Egyszerűen leírhatatlan, amit te teszel velem. Csak meg teszed velem, amit teszel. És olyan érzés, mintha megmentettek volna. Szabadon engedtek volna. Megbabonáz a végzeted.

Emlékszem felriadtam az éjszaka közepén te pedig nem feküdtél mellettem. Megijedtem azért, mert nem voltál ott. Nehezen kimásztam a meleg takaró alól és felvettem az egyik székre terített pulcsimat. A sötét házban indultam a keresésedre. Majdnem elbotlottam, de észre vettem, hogy a teraszról fény árad be. Ott ültél elgondolkozva és cigiztél. Tökélesen festettél, mint mindig. Mégis szomorú látványt nyújtottál. Nekem pedig összeszorult a szívem. Lassan kiléptem melléd, te pedig felnéztél rám. Fáradt mosollyal és fájdalmas tekintettel. Nem tudtam mi volt a bajod, de segíteni akartam. Meg akartam tenni mindent azért, hogy jobban érezd magad. Te voltál a szerelmem, én csak azt akartam, hogy boldog legyél. Mert ha te szomorú voltál, akkor én is. Éreztem a fájdalmadat. De nem tudtam fel fogni azt, hogy mi fáj ennyire neked. Nem tudtam, hogy miattam vagy magad alatt. Féltél, hogy megbántasz, igaz? Rettegtél, hogy kiderül a titkod. Tudom, hogy szerettél. Mindig is, de te másra vágytál. Nem rám, de még sem akartál elhagyni. Azt hiszem szűkséged volt rám is, de nem tudtad eldönteni kit akarsz igazán.
- Meg fogsz fázni - ráztad meg a fejedet és egy halvány mosollyal néztél fel rám. Az öledbe rántottál én pedig szorosan a karjaidba  bújtam. Védelmet éreztem, szeretett és azt, hogy örökre biztonságban leszek veled.
- Nem érdekel - mondtam halkan és megsimítottam az arcodat. Éreztem ahogyan mély levegőt veszel, láttam ahogyan behunyod a szemed. Élvezted az érintésemet, igaz? Tudtad, hogy szeretlek és mindent meg tennék érted. Pont ezért volt ilyen fájdalmas az, hogy elárultál.
Sokat gondolkozok még most is a kapcsolatunkon, de egy valamire rájöttem. Hiába szenvedtünk a végén, hiába okoztál fájdalmat nekem. Azért tökéletes volt. Mert boldog voltam melletted, a szívem hevesen vert és te voltál az első. Én mindent képes lettem volna feladni érted, habár te ezt nem vártad el tőlem. Tudod miért? Mert te nem adtad volna ezt meg nekem, neked nem én voltam az első az életedben. Nem haragszom ezért rád, isten ments. Egyszerűen csak elgondolkoztat. Tudod teljesen más lenne az életem ha még mindig a barátnőd lennék és itt nem csak az éneklésre gondolok. Nem tanultam volna meg azt, hogy néha igazán magaddal kell foglalkozni. Lehet, hogy egyszer lesz valaki akit újra szeretni fogok, de nem úgy mint téged. Nem fog körülötte forogni az életem. Független nővé tettél.
- Sajnálom - motyogtad halkan a vállamba, azt remélted, hogy nem hallom meg igaz? Nem tudtál a szemembe nézni. Zayn a bűntudat felemésztet téged. De remélem örök életedre mardosni fog, mert megérdemelnéd.
- Mit? - kérdeztem aggódva, nem értettem a viselkedésedet. Megrémisztett, hogy tehetetlen vagyok. Pedig segíteni akartam.
- Azt, hogy nem vagyok tökéletes barát, hogy fontosabb a karrieremet. Azt, hogy nem lehetek mindig veled, hogy néha elhanyagollak. Sajnálok mindent, Dylan. Az összes bűnömet - Akkor nem vettem komolyan a szavaidat. A fenébe is, pedig kellett volna. Mert te nem csak ezekért kértél bocsánatot. De azért kértél, mert megcsaltál. Hetekig hazudtál nekem. De el kell fogadnom, hogy ő kellett neked, még most is ő kell. Viszont én még mindig szeretlek, amiért baromi dühös vagyok saját magamra és rád is. Nem ezt érdemeltem volna. Főleg nem tőled. Azt mondtad szeretsz, megvédesz, hogy örökre velem leszel. Ezeket annyiszor mondtad nekem. Hazugság volt minden szavad, én pedig elhittem. De még mindig nem tettem túl magam rajtad. Képtelen vagyok, pedig hidd el próbálkoztam. Más pasikkal voltam együtt, noha a legtöbb csak egy éjszaka volt. De egyikkel se volt olyan tökéletes mint veled. Kiszívtad belőlem a lelkemet, tönkre tettél. Összetörtél és a sebeimet senki se tudja meggyógyítani. Örökre ilyen leszek, aki képtelen szeretni, mert fél. Miattad rettegek. Ezért pedig utállak! Utállak azért amit velem tettél.
- Ne sajnálj semmit Zayn... Te tökéletes vagy számomra - nem tudom elhinni, hogy ezt mondtam neked. Vissza szívnám legszívesebben. De igaz volt, így éreztem. De nem a megfelelő srácot szeretettem. Nem te voltál az akit szeretnem kellett volna. Talán ha másba szeretek bele, ha az egyik közös barátunkba. Akkor boldog lennék, de már késő. Nem tudja elfelejtetni még ő sem azt amit tettél velem. Nem tud újra szerető emberré tenni. Te vagy az egyetlen akit újra közel tudnék engedni magamhoz.